Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Tokajiak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!
Szeretettel köszöntök mindenkit a mai Ünnepen. Bizony, az ünnep szót én nagybetűvel írtam le a papíromra.
Bevallom, nehezen leírható érzés kerített hatalmába, amikor gondolataimat rendezgetni kezdtem. Hiszen egyszerre ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, nemzeti imánk, a Himnusz születését és Tokaj Város Napját.
Ünnep, civilizáció, kultúra, nemzet, múlt, jelen, jövendő, bor, nektár, közösség szavak tolultak először agyamba. Nem véletlenül, hiszen ahogy a cseppben a tenger, úgy Tokajban a teljes magyar nemzet sorsa, történelme, kultúrája benne van.
Ha van autentikus magyar hely a Kárpát-medencében, akkor az Tokaj. A tisztelt jelenlévőknek aligha kell ezt igazolnom.
Gondolom nemcsak én borzongok, ha a Himnuszt éneklem és hallom, ha egy pohár aszún át tekintek a világra, vagy templomaink harangjait hallom zúgni.
Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Tokajiak!
Ünnepeljük Kölcsey Ferencet, az önmagát, testi gyengeségeit, betegségeit legyőző rendkívüli embert, az alkotót, aki a Himnusz megírásával – és természetesen életművével – a magyar nemzeti önazonosságtudat megkerülhetetlen személyiségévé vált.
Államiságunk, nemzeti létünk látható szimbólumai, a Szent Korona, a nemzeti címer, az országzászló mellett szövegében és zenéjében a Himnusz reprezentálja leginkább a magyar nemzet egységét, múltját, küldetéstudatát, de reménybeli jövőjét is.
„Értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél.”
A Himnuszunkban megénekelt tokaji nektár az isteni áldás minőségi szintje, a hálaadás fontos része. Nem kerülhetjük meg, hogy ne hangsúlyozzuk milyen mélységesen szakrális és emocionális eredetű a nemzeti és történeti tudat. Éppen borkultúránk, a bor és az irodalom története erre a fényes bizonyíték.
Az oltárhoz vitt, felszentelt kenyér és bor az egész teremtést is magában foglalóan válik kozmikus és univerzális jelentőségűvé. A bor Isten ajándéka, az emberi tudás és szorgalom gyümölcse, a legszentebb áldozat bemutatásakor átlényegül Krisztus vérévé. Ebben a közösségben lehet megélni az igazi ünnepet, ahol eltűnik az egyéni, magányos emberi Én, ahol kiléphetünk a szenvedésből, lélekben épülünk, töltődünk és emelkedünk.
Úgy érzem, itt most minden adott, hogy ilyennek érezzük ezt a mai ünnepet. Kiszakadva egy kicsit a bennünket körülvevő, furcsa, néha már értelmezhetetlen – a „lélekölő hatalmi ösztön démoni aktivitásának” tűnő – világunkból.
Visszatérve Kölcseyhez, ő az, aki alkotásai révén vált a közösség hasznos tagjává, teljesítette nemzetével szembeni kötelességét. Nemzeti imánk szakrális-spirituális dimenziója kozmikus távlatokat nyit. A Himnuszt énekelve lélekben felfelé tekintünk, szövegével és dallamával a múltból a jelenen át, a jövőbe. A versimádság föld és ég között épít hidat, segítségével jön létre a tulajdonképpeni szellemi-lelki közösség.
Remélem, most Önök is érzik azt, hogy örökösei vagyunk az őseink, elődeink által megteremtett civilizációnknak, kultúránknak.
A civilizáció az ember teremtő ereje intézményesített formájú közege, ami az emberek túlélését biztosítja, segíti.
A kultúra az az eszköz, amelynek segítségével képessé válunk arra, hogy egymást nemzedékről nemzedékre tanítsuk, képezzük. Ahogy Konfucius mondta: „jobbá, nemesebbé” tegyük. Az emberből az alkotó erőt a kultúra váltja ki, a minőségi embert a kultúra teremti meg. Platón azt mondja: „Ha a kultúra nem tölti be ezen szerepét, a civilizáció összeomlik.”
Ezért is kell értékeinket, kultúránkat védeni, ünnepelni, sorvasztása ellen fellépni, becsmérlését nem tűrni. Az életünket védjük!
Ma itt a költészet, a zene, a tudomány segítségével a szőlőtermesztés és borkultúra örökségét létrehozó elődeink előtt tisztelgünk először.
Köszönjük őseinknek a világhírünket megalapozó aszút, a teremtés munkájának ezt a remekét, amiről Ambrózy Ágoston azt írja, hogy „a természet ezer illatos füvének a tavaszát bontja ki minden cseppjében”.
Köszönjük a nektárt, a görög mitológia isteneinek halhatatlanságát biztosító italt. Köszönjük a bort, a művészetek és tudományok múzsáit megteremtő és állandó tevékenységre serkentő csodás italt.
Köszönjük a megőrzött, épített és állandóan fejlesztett tájat, a páratlan környezetet, amiről Prohászka Ottokár püspök azt tartja, hogy „Szent föld, Isten jár itt a misztériumok napsugaras köntösében.”
Köszönjük a csodás hangulatú, biztonságos, pezsgő kultúrájú, élhető kisvárost. Ami éppen most 32 éve, hogy visszakapta városi rangját. Ezt az eseményt ünnepeljük, erre emlékezünk Tokaj Város Napján. Örülünk, hogy szeretett lakóhelyünket megünnepelhetjük, hogy büszkék lehetünk értékeire, hogy elismerhetjük, kitüntethetjük a városért sokat dolgozókat.
Tisztelt Ünneplő Tokajiak!
Ilyen örökséget birtokolni nemcsak határtalan öröm és büszkeség, hanem hatalmas felelősség is. Örökösök vagyunk és a korábbiakban vázolt közösség tagjai is. Mindnyájan és mindenkiért felelősek vagyunk! Rólunk is ítéletet mond majd a bennünket váltó generációk sora, nem mindegy mi hangzik majd el rólunk az akkori közösség akkori ünnepén!
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy működik a város, államigazgatásból, szociális politikából rátestálódott feladatait maradéktalanul teljesíti. A járási központ szerepkörből, az önkormányzatok társulásából szerveződött intézmények működnek, a különböző hivatalok jól ellátják feladataikat.
A város méreteit messze meghaladó kulturális intézmények programjai ma már nemzetközi szinten is jegyzettek. Itt a Crescendóra, a Fesztiválkatlan és a Zempléni Fesztivál programjaira, az Írótáborra vagy éppen a Szüreti Napokra szeretnék utalni.
Politikusként szívesen beszámolok a mindannyiunk életminőségét javító beruházásokról is.
Az elmúlt évben befejeződött a kajak-kenu vízi kikötő bázis első üteme, 90 millió forint felhasználásával
2016-ban elnyert 250 millió forint fejlesztési forrásból már megvalósult a belterületi utak felújítása, több mint 100 millió forint értékben.
Elkezdődött és már részben üzemel a mindannyiunk biztonságát szolgáló kamerarendszer.
Rövidesen elkezdődnek olyan fontos beruházások, mint a támfal és a kerítés építése a temetőnél, ugyanitt a parkoló kialakítása.
Ennek a forrásnak terhére alakítjuk ki a parkolót a zsinagóga mellett.
Sor kerül az Önkormányzat épületében illetve az Idősek Otthonában a mosdók felújítására.
Nagy örömünkre elkészült közút átkelő szakaszának rekonstrukciója is.
Érdemes szólni a megnyert illetve kezdődő projektekről is.
- Elkezdődik az általános iskola energetikai felújítása (TOP pályázat, 274 millió Ft).
- A Borvidéki Emlékpark felújításának I. üteme 69 millió Ft-ba kerül majd.
- A GINOP Világörökségi helyszínek fejlesztése 1 milliárd Ft-os projekt keretében megvalósul a Bodrogparti sétány kiépítése, a belvárosi sétálóutca egységes szerkezetű átépítése és 19 db főutcai ház közterületre néző homlokzatának rekonstrukciója.
- Az EFOP Humánerőforrás fejlesztése pályázatokon elnyert összeg több 230 millió Ft.
- Az EFOP „ Esély Otthon” pályázaton 200 millió forintot nyertünk.
- Az Erzsébet királyné híd felújítása tavasszal kezdődik, 1,7 milliárd Ft-ba kerül majd.
- Az I. kerületi rendelőintézet felújítására 24 millió Ft áll rendelkezésre.
- Elkezdődik a Gyermekotthont kiváltó lakóotthonok építése mintegy 1,1 milliárd Ft értékben.
Tesszük tehát a dolgunkat. Őrizzük a kapott örökséget, a hely szellemének megfelelő stratégiai fejlesztések kidolgozásán és megvalósításán fáradozunk. Megpróbáljuk megnyerni ügyünknek a tokajiak támogatását, ösztönözni őket, hogy az igazi közösség tagjává váljanak. Legyenek részesei a maihoz hasonló ünnepeknek, ahol mindenki egyszerre élheti meg magyarságát, a magyar kultúra nagyszerűségét és tokajiságát is. Ahol inspirációt kaphat arra, hogy elkezdjen dolgozni városáért, saját környezetéért, önbecsüléséért. Ahol megérti, hogy minden munka nemes, aktív és cselekvő részvétel a világépítésben. Megérti, hogy magunkat, álmainkat csak mi valósíthatjuk meg. Életünk, környezetünk minősége pont olyan, amilyenek mi vagyunk. Önmagunkért vagyunk felelősek. Helyettünk soha, senki nem fog semmit megcsinálni. Ha csak lakosságunk 10 %-a eljön jövőre erre az ünnepre, a színházunk sem lesz elég nagy.
Az újév elején, a Magyar Kultúra Napján, Tokaj Város Napján ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves jelenlévőnek örömteli együttlétet, szellemi és lelki feltöltődést, az igazi közösségi lét megtapasztalásának felemelő élményét.