Huszonhárom éve járok a Tokaji Írótáborba – de úgy érzem, hogy olyan jó hangulatban, mint most, még soha nem kezdődött el. Hogy miért, fogalmam sincs, a recept még ismeretlen, csak jó volt a több hónapos szervezés és idegeskedés után hagyni történni az eseményeket, és élvezni, befogadni a művészi élményeket.

Idén Rátóti Zoltán színművész van velük végig a táborban, az ő szavalatával indítottunk a Rákóczi Pince-beli megnyitón, Arany János Mint egy alélt vándor című versét szavalta megrendítően. „Jártam a jelenben, éltem a jövőben” címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítását, melynek ez az első állomása, nyitotta meg Prőhle Gergely főigazgató. Vacsora után a Paulay Ede Színházban a Misztrál adott fergeteges koncertet, az írók vastapssal jutalmazták a zenekart, amely kénytelen volt ráadásdalt is eljátszani. Pedig már vártak ránk a következő helyszínen, a Rákóczi Pince teraszán, ahol a fiatal írók estjét tartjuk, idén az Előretolt Helyőrség Íróakadémia diákjai mutatkoztak be Orbán János Dénes moderálásával. A napot a Másik Oldal koncertje zárta, merénylet értékű meglepetéssel, hiszen utolsó dalként az én megzenésített versem hangzott el.

Hatodik éve irányítom a Tokaji Írótábor Egyesületet és legnagyobb rendezvényét, a Tokaji Írótábort. Minden támadás, ármánykodás ellenére sikersorozatként tekintek az elmúlt időszakra is. Eredményesen tárgyaltuk az 1945 utáni fél évszázad háttérbe szorított vagy eltiltott irodalmát, kulturális esélyeinket a globálisan átrendeződő világban, az 1956-os forradalom és szabadságharc művészeti lenyomatait. Rossz érzés és szomorúság csupán azért fog el, mert oly sokan távoztak közülünk ezekben az években is: Csoóri Sándor, Oláh János, Vathy Zsuzsa, Szepesi Attila, Jókai Anna, Kántor Lajos…, és sorolhatnám. Egyre árvábbnak érezheti magát a nemzedékem, amely kénytelen lesz lassan végleg kezébe venni a gyeplőt, csak az irányt nem mutatja majd senki. De ha jól vizsgáztunk, odafigyeltünk, mi is meglelhetjük a helyes utat.

A kérdés az, jönnek-e utánunk. Mert ha mi nem tudjuk majd kinek továbbadni a stafétát, ez a történet véget ér. Ezért is gondoltuk azt az elnökséggel és Papp-Für János titkárral, hogy a szervezeti megújítás után eljött az idő, hogy új tartalmakkal is elkezdjük feltölteni a tábort. Eddig sem csupán szakmai tanácskozás folyt itt, hiszen számos kulturális program kíséri a konferenciát, de még jobban nyitnunk kell, ha nem szeretnénk belügynek megtartani mindazt, amely a táborban elhangzik, történik. A hagyományértékű kísérőprogramok mellett, amelyek zöme idén Arany János művészete előtt tiszteleg, első ízben kitelepülünk a város főterére is színpaddal, sátorral, gyerekprogramokkal, lapbemutatóval… Mindezzel nem csupán az írók potenciális közönségének szeretnénk felhívni a figyelmét négynapos rendezvényünkre, de a saját szakmai köreinknek is üzenni szeretnénk a 45. évfordulón, hogy a Tokaji Írótábor nem csupán történelem, de jelenünknek is meghatározó kulturális eseménye, amelynek egyúttal keressük új útjait a jövő felé.

Szentmártoni János