Forrás: barkaonline.hu

Oláh András

Embernek maradni

Beszámoló a 46. Tokaji Írótábor eseményeiről

Ha augusztus – akkor Tokaj. Az immár négy napossá duzzadt rendezvény idejére jelentősen megszaporodik az egy főre jutó irodalmárok száma a Tisza-parti városban. Írók, költők, irodalomtörténészek, lapkiadók és irodalomkedvelők találkozójára kerül sor minden évben. A hivatalos program mellett remek alkalom a találkozásokra, beszélgetésekre.

A szálláshely elfoglalása után nyomban sétára indulok, s közben Fecske Csabát hívom telefonon, remélve, hogy nyomára lelek valamelyik árnyas teraszon, de Csaba lehűti a lelkesedésemet: beteg, nem tudott eljönni. Szomorúan konstatálom a dolgot, de közben már Shrek Timi integet az utca túloldaláról, csatlakozom hát hozzájuk egy kis tokaji muskotályos erejéig. Dupka Gyuri és Marcsák Gergely alkotja még a társaságot, később Korpa Tamásnak is szorítunk még helyet az asztalnál. Gyuri megosztja velünk a legújabb kutatási eredményeit kárpátaljai málenykij robotra illetve a szovjet GULAG-táborokba hurcoltak sorsát illetően. Mindjárt meg is ajándékoz egy térképpel, amellyel a már könyvben is dokumentált adatokat tették még áttekinthetőbbé.

Gyorsan múlik az idő, kezdődik a hivatalos megnyitó, átsétálunk a Rákóczi Pincéhez. Iszonyatos a hőség, fülledt a levegő. Mindannyian a pince hűvösére vágyunk. Szerencsére a vendéglátók is tudják ezt.

A protokoll hivatalos része gyorsan lepörög, marad idő a beszélgetésre, némi borkóstolásra is.

Tallián Mariann és Lázár Balázs

A folytatásban a gimnázium előterében tekinthetünk meg egy kiállítást. Levelek a frontról.Szabó Mihály állította össze a döbbenetes anyagot korabeli fotók és levelek alapján. Mindezt Lázár Balás és Tallián Mariann teszi még borzongatóbbá egy drámaian megkomponált felolvasással. Szorosan kapcsolódik a tábori program témaköréhez, amely a „Halottak élén” címet viseli, és azt vizsgálja, milyen hatással volt az I. világháború a magyar irodalomra és az egyéb művészeti ágakra.

 
Bemutatkoztak az idei Móricz-ösztöndíjasok is

Az esti program is hasonló erejű: a kollégium udvarán kerül sor a Role zenekar Ady-műsorára, majd a város főterén veszi kezdetét egy egész éjszakába hajló műsorfolyam. Előbb a fiatal nemzedék kap szót: az ez évi Móricz-ösztöndíjasok mutatkoznak be Erős Kinga irányítása mellett, amit ismét egy zenés program követ: Kamarás Iván közreműködésével Iván Szandra és Jász Andris chanson-estjét élvezhetik az érdeklődők.  Persze némi bor mellett asztali beszélgetésekre is sor kerül Ködöböcz Gáborral, Bakacsi Ernővel, Kollarits Krisztinával és Kántor Istvánnal vonulunk félre egy kis emlékidézésre.

A késő éjszakába nyúló program ellenére a másnapi plenáris ülések is komoly érdeklődést váltanak ki. Sajnos szomorú hírrel kezdődik a nap. Szentmártoni János jelenti be, hogy elhunyt Nagy András grafikusművész, Nagy László költő fia, akivel nekem is volt alkalmam néhányszor találkozni. Egy perces néma felállással adóztunk az emlékének.

Szentmártoni János, a Magyar írószövetség elnöke
köszönti a résztvevőket

Ezután veszi kezdetét Bertha Zoltán elnöklése mellett a programsorozat. Van ugyan némi változás az eredeti műsorrendhez képest, de így is remekül épülnek egymásra az előadások. Hóvári János annak alátámasztására hoz irodalmi példákat, hogy miért is lehet ugyanazt az eseményt többféleképpen is megélni és értelmezni. Előadásában hangsúlyozottan esik szó a felelősségről és a felelősségvállalásról.

L. Simon László arról beszél, hogy az évforduló ragyogó alkalmat teremt a múlttal való szembenézésre, a köztudatban máig jelenlévő hamis narratívák törlésére, újraírására. Személyes emlékeket is felhoz, dédapja sorsát, aki a 69-es zászlóaljjal mind a 12 isonzói csatában részt vett, s hogy gyermekeivel bejárta a hadszínteret, az emlékhelyeket az olasz és a szerb fronton egyaránt. (A „beavatás” eredménye máris kézzelfogható: 14 éves lánya maga választotta Gyóni Géza versét egy versmondó versenyre.)

Kollarits Krisztina sajátos nézőpontból, a nők szemével láttatja a háborút. „Az ápolónő, a hadiözvegy és a szalonhölgy – női szerepek az I. világháború idején” címet viselő előadása Kaffka Margit, Tormay Cécile és Szentmihályiné Szabó Mária írásain keresztül mutatja be a nők helyzetét, s hogy miként tudnak a hadba vonuló férfiak lelki támaszai lenni ezekben a nehéz időkben.

Ködöböcz Gábor „Az I. világháború reflexiója Ady lírájában” címmel tart izgalmas előadást arról, hogyan reagált a köztudottan pacifista költő a nagy világégésre, kiemelve az írástudók felelősségét – megidézve egy későbbi vitát is az írástudók árulásáról. Szóvá teszi azt is, hogy – betegsége ellenére – Adyt magát is többször megpróbálták besorozni, egyszer rá is kényszerült, hogy bevonuljon Kolozsvárra.

Gróh Gáspár Szabó Dezső klasszikussá vált műve (Az elsodort falu) alapján vizsgálja a korszakot, megállapítva, hogy a legjobb háborús regények nem konkrétan a háborúról, hanem annak hatásáról, következményeiről íródtak. Szabó Dezső is a hátországot mutatja be.

A délutáni program Ködöböcz Gábor elnöklete alatt zajlik. Elsőként Szőcs Géza beszél a háború közvetett hatásairól (például a katonák erőszakoskodásairól – felemlítve Tersánszky és Polcz Alaine e témában írott munkáit. Részletesen taglalja a sokunk számára ismeretlen Hertz Miksa sorsát, aki a háború előtt Kairó főépítésze volt, nem mellesleg a kopt múzeum alapítója, ám a háború kitörését követően – mint az Angliával hadiállapotban lévő ország polgára – ellenség lett. S mert magyar állampolgárságáról nem volt hajlandó lemondani, menekülnie kellett.

 
A délutáni plenáris ülés előadói

Weiner Sennyey Tibor a korábban már említett Békássy Ferenc sorsán keresztül mutatja be, hogyan kényszerülnek a barátok ellenséggé válni. Az Angliában (Cambridge-ben) tanuló fiatalember is döntésre kényszerül: a háború hírére otthagyja az iskolát, a kislányt, akibe szerelmes (Noël Olivier), a barátait, és hazatér, mert a hazája szolgálatát tekinti elsőnek. Döbbenetes hallgatni annak a levélnek a sorait, amit néhány nappal a halála előtt írt szerelmének, Noëlnek. Weiner Sennyey Tibor arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire fontos lenne Békássyt visszahozni az irodalmi köztudatba.

Bene Zoltán rendkívül érzékletes előadásában Tömörkény István helyzetét vizsgálja abból a szempontból, hogy mi sodorja a háborúellenes szegedi írót a frontszolgálat vállalására. Kötelességtudat, sorsvállalás? A tény, hogy a fiát is behívták? Közben – sziporkázó anekdotával is fűszerezett történeteken keresztül – alkalmunk nyílik megismerni Tömörkényt, az embert.

Végezetül Csender Levente vázolja fel Kuncz Aladár személyes sorsán (és a Fekete kolostorcímű regényén) keresztül azon kint rekedt magyarok helyzetét, akik a hadüzenetváltásokat követően már nem kaptak lehetőséget a hazatérésre, s mint ellenséget, karanténba zárták őket. Az öt évig tartó rabság a túlélés próbája. Az életben maradáshoz összetartásra, együttműködésre és a szellem frissen tartására van szükségük. Színdarabokat rendeznek, zenekart szerveznek, hogy a kötődéseket erősítsék.

A nap programjához tartozik még a tiszaladányi Győri Elek Faluházban lebonyolított versszínházi program Lázár Balázs és Tallián Mariann előadásában. A műsort Rózsássy Barbaraszerkesztette. Tokaj főterén pedig a hagyományos folyóirat-bemutatókra kerül sor. Ezúttal az Előretolt Helyőrség nyitja a sort. Előbb Orbán János Dénes és Szentmártoni János beszél a lap történetéről, és a friss elképzelésekről, majd a fiatal debütáló szerzők (Shrek Tímea, Marcsák Gergely, Dezső Kata, Pataki Tamás) lépnek színre. A közelmúltban kiadott kötetekből és antológiákból is jut egy-egy példány az érdeklődők számára. Ezt követően az Irodalmi Magazin és az Olvasat.hu kerül terítékre. Bemutatják: Kondor Péter, Molnár Krisztina, Erőss Kinga, Rózsássy Barbara és Szabó Mihály.

Sturm László beszélget az Előretolt Helyőrségről
Orbán János Dénessel és Szentmártoni Jánossal

 

 
Az Előretolt Helyőrség fiataljait Orbán János Dénes mutatta be

Az Irodalmi Magazinról Molnár Krisztina és Kondor Péter beszélt

Az „olvasat.hu” szerkesztőivel (Erős Kinga, Rózsássy Barbara, Szabó Mihály)
Sturm László beszélgetett

 

Tokaj főterén gyermekprogrammal indul a pénteki nap. Először a Másik oldal zenekar vonja maga köré a kicsiket, majd jött Gyuri bohóc is, illetve Tompeti és Barátai. Mindemellett ugrálóvár, trambulin és kézműves foglalkozások szórakoztatták a gyerekeket.

A Másik Oldal zenekar bevonta műsorába az apróságokat is

Élénk érdeklődés kíséri a délutáni szekcióüléseket. A világháborús versek, prózák és alkotóik témakörében Sipos Lajos, Cseke Péter és Dupka György gondolatébresztő előadásait hallgathatták a résztvevők. A társművészetek az I. világháborúban kérdéskörét Deák-Sárosi László, Gulyás Gyula, Maczák Ibolya és Solymosi-Tari Emőke dolgozta fel.

Az avantgárd munkacsoportban Kelemen Erzsébet, Petőcz András és Szkárosi Endre osztotta meg nézeteit.

Magam ez utóbbi szekció munkáját követtem nyomon, ahol – kapcsolódva a tábor alaptematikájához – a világháború környéki avantgárd irodalom áttekintésére került sor.

Kelemen Erzsébet a „Teremtő erő és rend: Ujvári Erzsi költészete” című előadását a július 18-án elhunyt Papp Tibor emlékének, a kortárs avantgárd nagy mesterének ajánlotta, és mondandójába szervesen beépítette az ő meglátását, a méltatlanul elfeledett költőnőről szóló értelmezői pozícióját is. (Ujvári szerepe azért különösen érdekes, mert Kassák Lajos húga volt.)

Petőcz András – előadását Kassák köré építve – kitért az avantgárd megítélése körüli téveszmékre, tévképzetekre is, hangsúlyozva, hogy mindez Marinetti lázadást hangsúlyozó Futurista kiáltványára vezethető vissza, illetve arra a tényre, hogy néhány alkotó később a diktatúrák támogatójává vált (Marinetti a fasiszták, Majakovszkij a bolsevikok oldalára állt). Kassák azonban minden szélsőségnek nemet mondott, s az irodalomba pedig valóban formabontóan újat hozott.

Szkárosi Endre megerősíti a Petőcz András által vázoltakat – hozzátéve, hogy az adott korban természetesnek tekinthető az értelmiség baloldali szerepvállalása, ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a diktatúrával szembesülő progresszív értelmiségiek végül vagy emigráltak, vagy öngyilkosságba menekültek (pl. Jeszenyin és Majakovszkij).

Az esti programban Faragó Laura előadásában csángó népdalokat és népmeséket hallhattunk, majd a bodrogkeresztúri Puklus Pince tulajdonosa ajánlotta kóstolásra legkiválóbb borait, aláfestésként pedig Ráckevei Anna tolmácsolásában borverseket hangzottak el. Mindezt kötetlen beszélgetés követte.

A zárónap első eseményének a Millenniumi Emlékpark adott otthont, ahol a Nagy Háború költőjének, Ady Endrének állított emléket az írótábor közössége. Posta György polgármester úr és Ráckevei Anna színművész közreműködése mellett Tardy-Molnár Anna, a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója mondott laudációt.

Tardy-Molnár Anna és Szabó Tamás szobrászművész
az Ady-emléktábla mellett

 
Az emléktábla avatásán résztvevők egy csoportja

Plenáris üléssel folytatódott a délelőtt, amelyet Bertha Zoltán koordinált. Elsőként Szakolczay Lajos lépett a mikrofonhoz, aki Gyóni Géza költészetéről – akit irodalmunk legtragikusabb sorsú katonájaként mutatott be – tartott izgalmas előadást.

Salamon Konrád történész az írók, a forradalom és a köztársaság hármasa köré építette gondolatait, megjegyezve, hogy a korszak sok vitára ad okot és alkalmat, ám rengeteg téves információ kering a köztudatban, ami nehezíti a tisztánlátást.

Mezey Katalin – családi emlékekkel is színesítve – Krúdy Gyula korabeli írásain keresztül mutatta be a korszakot, kitekintve Ady és Bródy Sándor tevékenységére is.

Márkus Béla a hátországbeli körülmények felvázolására – és annak irodalmi ábrázolására – helyezte a hangsúlyt. Előadásában felbukkant Bánffy Miklós emlékirata, Markovits Rodion Szibériai garnizonja – csakúgy, mint a kevésbé ismert Sánta farsang –, és kiemelte még a már-már elfeledett Vécsey Zoltán cseh cenzúra által betiltott munkáját (A síró város), és az erdélyi Berde Mária könyvét (A tüzes kemence).

Márkus Béla előadása

Soltész Márton az elidegenedés, az értékválság stádiumait, a civilizáció zsákutcáit vizsgálta két novella (Tormay Cécile: Az idegen és Julio Cortazar: A sziget délben) összevetése kapcsán.

A plenáris ülést követően került sor a tábor záróeseményére, a hagyományos díjkiosztó ünnepségre. A Tokaji Írótábor díját ebben az évben Lázár Balázs költő, színművész vehette át. Tevékenységét Szakolczay Lajos méltatta.

Szakolczay Lajos laudációja (a háttérben a díjazott, Lázár Balázs)

Az írótábor Nagyhordó-díját felvidéki Gál Sándor kapta, a Kishordó-díjakat pedig Hóvári János, Muzsnay Árpád és Szabó Zsolt vehették át.

Derűs kedvvel köszöntem el Tokajtól, hiszen az értékes előadások mellett számtalan egyéb impulzus is ért. Sokakkal volt alkalmam szót váltani. Kaiser Lacival még a közeljövőre vonatkozó terveimet is tudtam egyeztetni. De megmarad bennem – a korábbiakban már említetteken túl – a Muzsnay Árpáddal, Kelemen Erzsébettel, Pósa Zoltánnal, Petőcz Andrással, Németh Péter Mikolával folytatott diskurzus emléke is. Új ismerősökre is szert tettem. De a négy napba sikerült bezsúfolni egy kis csatangolást is, Sturm Lacival bebarangoltuk Tokajt, és Luzsicza Istvánékkal is el tudtam szökni egy kis bortúrára. Mindemellett táskányi könyvvel is gyarapodtam.