Papp-Für János
A Nehogy egyedül című könyv kéziratát Oláh Jánoson kívül akkor még senki nem tartotta értékes, kiadható anyagnak, tulajdonképpen neki és a Magyar Napló Kiadónak köszönhetem a költői pályám minőségi irányba való eltolódását és az irodalmi életbe való becsatlakozást.
– A Tokaji Írótábor keddi naplóját Papp-Für János írta.
Kelemen Lászlo
Átsétálok a másik terembe, ahol már nagyban zajlik a Petőfi Irodalmi Múzeum Gond és Hitvallás 1956 című kiállításának felépítése. Direkt használom ezt a szót, hogy építés, mert a kiállítást szó szerint fel kell építeni, ráadásul két helyszínen. Az aulában található a kiállítás tulajdonképpeni előszobája, ahol tizenhárom stáción keresztül mutatja be magát a kiállítás, egy-egy két méter hosszú, a galériáról lelógatott molinóval, melyet körbe lehet járni és kell is, hiszen mindkét oldala fontos információkat hordoz magával. A másik helyiség egy olyan teljesen lesötétített terem, melynek a falait beburkoltuk egy teljesen homogén, fehér ponyvával, amelyre egyszerre négy rövid kisfilmet is fogunk vetíteni, miközben a háttérben Beethoven hetedik szimfóniája lesz majd hallható. Visszamegyek a kollégiumi irodába, ránézek a teendőlistára, és elindulok a már elkészült hordó díjakért, megrendelem a mohakoszorút a tiszaladányi koszorúzáshoz és a fogadáshoz az asztali díszeket.
Ebéd után már igyekszem arra koncentrálni, hogy a délutáni órákban megérkezik az elnökség egy része, Erős Kinga és Szentmártoni János és a Tokaji Írótábor idei színésze, Szarvas József és családja. Gyors iramban nekiállunk a forgatókönyvek véglegesítésének, programról programra, pontról pontra átveszünk mindent.
Ezen a napon már közel negyven táborlakó érkezik, akiknek már biztosítani kell a szállást és étkezést. Ekkor jut eszembe, hogy a heti menüsort még nem is ellenőriztem, amit amint időm engedi, pótolni fogok.
Úgy érzem, szépen körvonalazódik a tábor megálmodott alakja, éppen csak néhány kivétellel, minden előadó részt tud venni a tanácskozásokon, a kísérőprogramok is szépen összeálltak, lesz színház, koncert, kiállítás, felolvasás, előadás, kerekasztalbeszélgetés, koszorúzás, borkóstoló, de sajnos egy megemlékezés is.
Már-már minden tökéletes lenne, de egy valami mégis beárnyékolja elégedettségemet, mégpedig egy remek író, költő, szerkesztő és egyben a kiadóm vezetőjének, Oláh Jánosnak a halála, és temetésének közelsége. Én személyesen is nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen az első általam is valamire valónak, minőséginek érzett kötetem náluk jelent meg. A Nehogy egyedül című könyv kéziratát Oláh Jánoson kívül akkor még senki nem tartotta értékes, kiadható anyagnak, tulajdonképpen neki és a Magyar Napló Kiadónak köszönhetem a költői pályám minőségi irányba való eltolódását és az irodalmi életbe való becsatlakozást.
Oláh János
De a tábornak és a szervezésnek mennie kell tovább. Egy ilyen írótábor megvalósítása és lebonyolítása rendkívül összetett feladat. Maximális figyelmet igényel, nem csupán a szervezés és az operatív munka, hanem az is, hogy a programegységek külön külön is és nagy összességükben, globálisan is működőképesek, érvényesek és hasznosak legyenek ne csupán az irodalmi közegnek, hanem a külső idelátogató érdeklődőknek egyaránt.
Papp-Für János